Blogprojekt 3.nap: Kedvenc kötetek


Sziasztok!! Bár már október van, de a szeptemberi Blogprojekt vége sosem maradhat el. Ebben a hónapban a témánk híres írók voltak, akik közül én John Greent választottam. Már volt szó az életéről, és arról, hogyan is sikerült első könyve. Most pedig lássuk az én nagy kedvencem: a Papírvárosok bemutatását. Ha nem tudod, mi is az a papírváros, akkor ez neked való!



  • Oldalszám: 384.oldal
  • Kiadó: GABO
  • Kiadásának éve: 2008
  • Címkék: romantikus, ifjúsági
  • Film: 2015
  • Fülszöveg: ,,Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart. Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri. "

Kezdjük azzal, hogy nem csak ez a kedvenc John Green könyvem, hiszen az Alaska nyomában még emellett a nagy kedvencem, de nem akartam két nap is arról a könyvről írni, így jött a Papírvárosok.

A könyv:
Osztálytársam akkoriban, amikor ezt a könyvet olvastam, a legnagyobb Green rajongó volt, akit ismertem. Mivel tudta, hogy szeretek olvasni, ideadta nekem kölcsönbe a könyvet. Rettegtem tőle, hiszen még sosem olvastam az írótól könyvet, így ez volt az első. Gyerekek, ennél jobb első könyvet, ettől az írótól nem is tudok (na jó talán az Alaskát :D) Abszolút megadta nekem a kedvet a többi könyvhöz, így ma már egy kivétellel az összeset olvastam. Van az összesben egy kis filozofikus vonal, de közben végig ott van benne a pörgős, egyetemista/gimis fiatalság mai nyelvezete, ami még 2017-ben is megállja a helyét, az Instagram és a Facebook mellett is. 


Na de akkor most kérdezhetitek: Mi is az a papírváros??? Íme itt van rá a magyarázat, amit egy weblapon találtam: 
,,Még véletlenül sem egy város, amit kartonpapírházak és papíremberkék népesítenek be. Az egész az 1930-as években kezdődött, amikor a General Drafting Company két munkatársa, Earnest G. Alpers és Otto Lindberg megelégelte, hogy mások jogtalanul használják fel az általuk készített térképeket. Megalkották hát Agloe városát neveik kezdőbetűiből, és elhelyezték New York államban. Ez a fiktív városka aztán szép csapda lett: ha valakinek a térképén feltűnt, akkor tudni lehetett, hogy honnan vette át az adatait.Agloe szép karriert futott be, az ötvenes évekre számos, általánosan használt térképen felbukkant (sőt, új papírvárosok is keletkeztek!), és a legnagyobb csavar a történetben, hogy a jelölt helyen megépült egy Esso kút Agloe General Store néven. És amikor később az Esso beperelte az egyik térképkészítőt Agloe feltüntetése miatt, a bíróság elutasította a keresetet, mert a kitalált hely akkorra már valódivá vált."

Rengetegen lehúzzák a sztorit, mert elhúzza a sztorit egy másik irányba, és mert szerintük Margo egy Alaska utánzat, abból is az ,,olcsó" verzió. Nos, a sztori tényleg Margo nyomairól, és rejtélyéről szól, nem pedig a kapcsolatukról Q-val. Vagyis de. Mert hát Q érzéseit, gondolatait Margoval kapcsolatban olvashatjuk, és igazából kettejük kapcsolódása sokkal kuszább, és több, mint elsőre gondolják. Az pedig, hogy Margo egy Alaska utánzás? A két csaj messze nem hasonlít egymásra, bár tény, hogy Margo karakteréhez talán Alaskától vett inspirációt. De Alaska  lazább, és a gondolkodása is más, mint Margonak, aki max abban hasonlít a másik lányra, hogy menő. QA két sztori is eltér egymástól, és esetleg azért lehet hasonló (bevallom nekem is az volt) mert az író ugyanaz, és a stílus is ugyanaz.

A film:
Talán életem egyik legfurcsább filmélménye volt. Először is a szereposztásban szerintem vannak csorbák, főleg a mellékszereplőkben. A főszereplők között a menő, kissé őrült, magabiztos lány és a jó kisfiús, félénk Quentin kontrasztja nagyon jó volt, pipa Caranak és Natnek! :)Maga a film egyébként szépen követte  a cselekményt, a jelenet pedig, amikor Margo elmondja Q-nak az érzéseit, meg a papírvárosokat.....BEST SCEEN EVER!!! (Bocsi a fangörcsért :D)
A fekete leves viszont, hogy a lány keresésének elej elég laposra sikeredett, az volt a film legunalmasabb része. Én külön örültem, hogy a filozofikus vonal megmaradt az egészben, Ez megadta neki azt a löketet amit vártam.

És ha ez nem lett volna valakinek elég, akkor itt a trailer:


Köszönöm, hogy ebben a hónapban is itt voltatok velem, hamarosan érkezem egy újabb bejegyzéssel!!❤

Akiknél még találtok ilyen posztot:
Petra, aki az egész kitalálója (Könyvespolc blog)
Kamilla (Könyves Boldogság blog)
Vhrai  (Libellum blog)
Felhő (Felhő Olvasónaplója blog)
Beatrice (Molybirodalom)
Nézzetek be hozzájuk is :)








6

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések